Ez az ion polarizáló eszköz – ionimax – vízkezelésre javasolt eszköz, amely megakadályozza a vízkőképződést, segíti annak eltávolítását, és számos más előnnyel rendelkezik.
Az ionimax egy átfolyást biztosító részből áll, amely bemeneti és kimeneti nyílással van ellátva. Ebben a részben legkevesebb két elektróda található. Mindkettő egymástól eltérő elektromos áramot vezető anyagból van. Az átfolyó víz galvanikus nedves cellát alkot ezekkel az elektródákkal. Ezen cella elektromos feszültsége elég az átfolyó víz molekuláinak polarizálódásához.
A feszültség 0,6 – 0,8 V közötti tartományban mozog. Ez a feszültség a víz elektromos vezetőképességétől függ. Ezt a jelenséget az 50 – 2 000 uS/cm2 vezetőképességű, tehát közönséges víz esetében lehet a legjobban hasznosítani, ahol a sótartalom 50 – 2 000 mg/l tartomány között mozog.
Miután a víz áthalad az elektródák között, bekövetkezik az a jelenség, amikor a kalcium sók (Ca2*), a magnézium sók (Mg*) és a vas sók (Fe2*, 3*), amelyek a vízben karbonátokként, szulfátokként és kloridokként vannak jelen, hidroxidokra bomlanak (disszociálódnak). Ennek következményeként ezek a részecskék elveszítik azt a tulajdonságukat, hogy kristályos üledékeket képezzenek a csövekben, vízmelegítőkben, hőcserélőkben, stb.
A víz fizikai úton történő kezelésének alapja a szabad elektromos töltés egyes vízmolekulákba történő „átvitele“ vagy „eltárolása”, amelyek ezen oknál fogva polarizálódnak (egységesen mozognak). Ez a hatás a vízben oldódó szilárd anyagok formájának módosulását eredményezi úgy, hogy ezután már nem tudnak olyan könnyen kristályrácsot alkotni, mivel más és más a formájuk és méretük. Bár ezek a karbonátok továbbra is képződnek, de már csak puha részecskék – ártalmatlan, könnyen eltávolítható üledék – formájában, és nem szilárd kristályos lerakódás formájában. A lerakódás megszűnik, a vízkő fokozatosan eltűnik, és új már nem képződik.